Ajánló
Osztályterem- színházi előadás
Az előadás három középiskolás diák, Keri, Tomi és Nati, barátságán keresztül ábrázolja azt a folyamatot, ahogy a pályaválasztás felé közeledve fokozatosan szembesülnek homályos jövőképükkel, szorongásaik gyökereivel. A továbbtanulás kérdése mentén számos olyan problémával szembesülnek, amikről eddig nem beszéltek. A szorongás mindhármuk számára ismerős érzés, de egyiküknek sincs megoldási stratégiája. Barátságuk mentőövként öleli őket körbe, egészen addig, amíg Tomi ki nem száll. Történetük során elérkeznek ahhoz a pillanathoz, amikor kénytelenek döntést hozni, ezen a ponton kezdődik a résztvevő diákokkal a közös játék. A szereplők dilemmáit együtt dolgozzuk fel, megteremtve a lehetőséget, hogy a tanulók, – a szereplők sorsán keresztül, – önmagukról, jövőképükről beszélhessenek, játszhassanak.
(3 szerep)
Keri
Tomi
Nati
Az előadás hossza drámafoglalkozással együtt 2 tanóra (90 perc).
Ajánlott korosztály: 16 éves kortól.
Kritika részletek
Ajánló
Osztályterem- színházi előadás
Az előadás három középiskolás diák, Keri, Tomi és Nati, barátságán keresztül ábrázolja azt a folyamatot, ahogy a pályaválasztás felé közeledve fokozatosan szembesülnek homályos jövőképükkel, szorongásaik gyökereivel. A továbbtanulás kérdése mentén számos olyan problémával szembesülnek, amikről eddig nem beszéltek. A szorongás mindhármuk számára ismerős érzés, de egyiküknek sincs megoldási stratégiája. Barátságuk mentőövként öleli őket körbe, egészen addig, amíg Tomi ki nem száll. Történetük során elérkeznek ahhoz a pillanathoz, amikor kénytelenek döntést hozni, ezen a ponton kezdődik a résztvevő diákokkal a közös játék. A szereplők dilemmáit együtt dolgozzuk fel, megteremtve a lehetőséget, hogy a tanulók, – a szereplők sorsán keresztül, – önmagukról, jövőképükről beszélhessenek, játszhassanak.
(3 szerep)
Keri
Tomi
Nati
Az előadás hossza drámafoglalkozással együtt 2 tanóra (90 perc).
Ajánlott korosztály: 16 éves kortól.
A dráma megjelent a Pass Andrea drámái c. köteteben, (2021. Selinunte Kiadó)
A Pass Andrea által rendezett előadás a II. és a III. Tantermi Szemlén támogatásban részesült, szerepelt a VII. Kaposvári Nemzetközi ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén, a 2014-es Pécsi Országos Színházi Találkozó OFF programjában, a XXVII. Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozón Debrecenben és a KÁVA FÓRUM 14 szakmai szimpóziumán.
A darab felhasználásával indította el színházi nevelési programját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház társulata, 2019- ben.
A Pesti Magyar Színház 2023-ban műsorra tűzte a darabot Keresztény Tamás
rendezésében.
Kritika részletek
Ajánló
Ifjúsági dráma
A darab megírására megtörtént eset késztetett. “Más nem történt” – mondja a lány, akinek Sipos tanár úr csak a mellét fogta meg, miután megcsókolta.
Más nem történt – mondták a beavatott diákok Sipos tanár úr táborában, csupán egy nagy játék.
Más nem történt – mondja Sipos tanár úr, miután a botrányt elkerülendő közös megállapodással hirtelen elhagyta az iskolát. Utána már nem. “Utána benőtt a fejem lágya.”
Más nem történt, mert hallgattak a szülők, hallgattak a tanárok, hallgatott az iskola. Más nem történt aztán, csupán rémálmok, önértékelési zavar, sok évnyi pszichoanalízis. Sokaknak volt, van ilyen Sipos tanár ura.”Nem olyan nagy ügy.”
Más nem történt, mint hogy 25 évvel később egy újságíró végre megírta, mi is történt.
Főhőseink kamaszok. Ártatlan, csetlő-botló, hol félénk, hol kezdeményező, hol magányos nyakigláb gyerekek. Ébredező vágyakkal, első szerelmekkel. A szexuális felvilágosításnak szánt kiselőadásnál persze sokkal többet tudnak a témáról, mégis teljesen tapasztalatlanok. El-eltévednek az érzelmek labirintusában, de nem restek újra elindulni, s lassan mintha közelednének is egymáshoz. Flórián tanár úr készségesen segít. Lányoknak és fiúknak egyaránt. Hogy aztán egy-egy kedvenccel később négyszemközt mi történik, azt mi sem látjuk. Mondhatjuk tehát mi is: más nem történt.
Szereposztás, alkotói stáb
5 felnőtt szerep és 8 diák szerep
Flórián tanár úr, fizika-torna szakos tanár
H. Szabó Kamilla, Viola édesanyja
Mezei Hajnalka, Virág édesanyja
Mezei Sándor, a férje, Virág édesapja
Laska Boglárka, Bálint édesanyja
Az osztály:
Fenyő Bence
Garai Gréta
Kardos Jázmin
Kende Áron
Kiss Rozi
Laska Bálint
Mezei Virág
Vogel Viola
Tóth Lili Mandula
A színdarab létrejöttét dramaturgként segítették:
Garai Judit, Hárs Anna és Merényi Anna
A darab megjelent lengyel fordításban a varsói Dialog folyóiratban, 2017., valamint a Pass Andrea drámái című kötetben, 2021. Selinunte Kiadó.
Előadásfotók
Kritika részletek
Ajánló
Ifjúsági előadás
A Mentőcsónak Egység és a FÜGE közös produkciója
Főszereplőnk, Kata, a 16 éves lázadó kamasz, szülei válását követően a korábbi gazdag környezetből egy lakótelepre kerül, ahol számára ellenséges fiatalok élnek. Kiderül, hogy az eleinte ijesztő srácok bármikor bármiben segítenek a családfő nélkül maradt lánynak. A sorsában rokon, érzelmileg sebzett három fiatal egymásra talál. Együtt növesztik fékezhetetlen haraggá sérelmeiket, és keresik azok irracionális célpontjait. A harc az ellenség ellen egyre durvább eszközöket követel, amit úgy tűnik, már a szülők sem képesek megállítani.
Szereposztás, alkotói stáb
Szerepek:
Kata (16 éves)
Anya (Ági)
Apa (Miklós)
Robi (18 éves)
Áron (20 éves)
Szereplők:
Sztarenki Dóra, Szamosi Zsófia, Kovács Lehel, Porogi Ádám, Hajduk Károly
Drámapedagógus: Takács Gábor
A rendező munkatársai: Sápi Dalma, Tési Dóra
Író, rendező: Pass Andrea
Az előadás hossza: 90 perc (+ 45 perc beszélgetés diák nézőinkkel)
Az előadást beválogatták az IETM művészeti programjába, és elnyerte a 8. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle fődíját ifjúsági kategóriában.
Ezzel a darabbal indította el 2019-ben színháznevelési programját a Szabadkai Színház Magyar Társulata, az ottani előadást beválogatták a X. Kaposvári Nemzetközi ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle versenyprogramjába, ahol elnyerte a Békés Pál-díjat, a legjobb szerzőnek járó elismerést.
Előadásfotók
A képeket készítette: Dömölky Dániel
Trailer
Kritika részletek
Ajánló
Kamasz átváltozástörténet 20 képben
Inspiráció, szövegrészletek: Franz Kafka
Koncepció: Garai Judit, Pass Andrea
A biológiában az imágó a kifejlett ivarérett szárnyas rovar neve. Az imágót a lárvalét előzi meg. A lárva a metamorfózissal fejlődő állatok átmeneti fejlődési alakja. Kafka ezt az intervallumot használja fel, amikor Gregor Samsa a lárva-létből rovarrá fejlődik Az átváltozásban, és ami az Imágó című darab inspirációja.
A tizenéves alakulóban van, páncélt növeszt, átváltozik, életkori sajátossága ez. A kamaszkor lehet a legcsodálatosabb, de lehet a legátkozottabb életszakasz is. A szorongás, a félelem, az önbizalomhiány, az önutálat, a depresszió és annak fizikai tünetei megnyomoríthatja a személyiség alakulását szolgáló éveket. A kamasz enyhébb vagy súlyosabb tünetekkel, de végigmegy ezen az átváltozáson. Máshogy kezd észlelni, máshogy lát, máshogy érez, fintorog a családi ebédnél és szívesebben eszik “mű” kaját, boldogan bújik el sötét helyeken, és fordít hátat az otthonos komfortnak, miközben lassan idegenné válik megszokott környezete, ahogy ő is egyre furcsább “alakot ölt” családja számára. A kamasz távolodik, de vajon ez az Ő elidegenedése, vagy inkább a környezete értetlenségéről van szó?
Az Imágó című előadás kamaszokról szól felnőtteknek és fordítva.
Szereposztás, alkotói stáb
(15 szerep, akár 9 színésszel is megoldható)
Gregor Sámuel, Samu (17 éves)
Samu apja, Gábor
Samu anyja, Vera
Samu nővére, Klarissza (19 éves)
Samu húga, Lujza (11 éves)
Samu osztálytársa, Boti (17 éves)
Tanárnő; Várakozó nő; Boti anyja
Eladó; Edző; Orvos
Lány a dohányboltban; Lány a tornaszertárban (17 évesek)
Dia (17 éves)
Előadásfotók
A képeket készítette: Máthé András
Ajánló
Ifjúsági előadás
Z generációs paradigma
„Büszkék vagyunk, hogy miénk a világ? És ha a miénk, merre visszük tovább? Meddig bírjuk cipelni? Ha leejtjük, vajon összetörik vagy visszapattan, mint egy gumilabda? De mit tehetnék én, itt, egyedül, egy ilyen buborékba zárva?”
Mit jelent a bezártság, a szabadságvesztés azoknak a fiataloknak, akiknek az életében a világjárvány egyik pillanatról a másikra rombolta le az addig biztosnak hitt koordinátákat? darab szerzői maguk az érintettek, olyan érettségiző, vagy egyetemi éveiket kezdő fiatalok, akiket a pandémia életük talán legfontosabb időszakában állított meg, mégis számtalan lelki, érzelmi és mentális tapasztalattal gazdagodtak. A diákok az írás folyamata során egyre mélyebbre ástak, máskor borzongató magaslatokig merészkedtek, érzékenyen felmutatva generációjuk közérzetét. A jelenből visszatekintve a járvány pusztán apropóként szolgált, hogy a fiatalok kitárulkozhassanak: egy új paradigma mentén kirajzolódó világlátás ez, a társadalmi igazságtalanságokra, az emberi méltóságot sértő gesztusokra fájdalommal reagáló, egymásra óvón figyelő karakterekkel és törékeny sorsokkal. A jelenetekből Pass Andrea rendezett előadást, a szereplők részben maguk a szerzők, részben a DanteCasinoban is aktívan alkotó színészek.
Garai Judit előszava a publikált drámához:
„A sokszerzős Hangosan lépek…-et 2021-ben a budapesti Három Hollóban mutatták be, és 2025-ig játszották nemcsak a fővárosban, hanem azon kívül is. Az előadás szereplői között vannak, akik fiatal, hivatásos színészek, ketten pedig a darabot írók közösségéből kerültek ki. Pass Andrea, az előadás rendezője a Színműhely Alapítvány és annak akkori kiváló vezetője, az azóta elhunyt Szilágyi Mária felkérésére tartott fiataloknak egy drámaíró kurzust 2018-ban. Ez olyan termékenynek bizonyult, hogy a csapattal alkotóközösségként folytatták a munkát, igaz, a későbbiekben online, hiszen a Covid miatti korlátozások csak ezt tették lehetővé. A workshopon részt vevő fiatalok szövegeit Pass mentorálta, majd szerkesztette, aki eddigi, rendkívül izgalmas, sokszínű írói-rendezői pályája során többször tanúbizonyságot tett pedagógiai érzékéről és a kollektív alkotási folyamatok iránti érzékenységéről. Kiskos Bíborka, Gajda Anna, Nyári László, Papp Mátyás, Romvári Boldizsár, Terecskei Aliz, Tóth Kata és Tóth Klarissza szövegei így a mostani online megjelenésnek és az egykori színházi bemutatónak köszönhetően máris belépnek egy dialogikus, nyilvános térbe, melyen keresztül – alkotóként és részben szereplőként – hallathatják hangjukat és reflektálhatnak saját élethelyzetükre, valóságukra, gondolataikra és az őket körülvevő világra.
Szereposztás, alkotói stáb
Írók:
Kiskos Bíborka, Gajda Anna, Nyári László, Papp Mátyás, Romvári Boldizsár, Terecskei Aliz, Tóth Kata, Tóth Klarissza
Játsszák:
Georgita Máté Dezső, Kenéz Ágoston, Martinkovics Máté, Gajda Anna, Nagy Rebeka, Papp Mátyás, Tóth Zsófia
Zene: Bartha Márk
Jelmez: Pető Kata
Videó: Karcis Gábor
Rendezőasszisztens: Vajdai Veronika
Művészeti konzulens, produkciós vezető: Szilágyi Mária
A darabot összeállította és rendezte: Pass Andrea
Az előadás plakátját tervezte: Tóth Kata
Az előadásfotókat készítette: Győri Aliz
Külön köszönet Hajdu Szabolcsnak és a Telexnek.
A felhasznált Telex-videó szerzője Földes András.
A SzínMűHely Produkció előadása
A fenti, önkényesen kiragadott idézet plasztikusan mutatja, hogy az elsőre esetleg pimfnek tűnő „generációs” problémák, kérdések hogyan tágulhatnak és tágulnak ki egy egész társadalmat érintő krízissé. A látszat ellenére tehát korántsem individuális, hanem rendszerproblémákkal szembesülünk, amelyeket nem az egyén gyógyításával, hanem a mélyebb, strukturális okok feltárásával és azok megváltoztatásával lehetne csak orvosolni. A brit kultúrakutatótól, Mark Fishertől kölcsönzött depresszív hedonizmus fogalma a darab esszenciája. A pandémia miatt bezárkózni kényszerült, érettségi előtt álló fiatalok csoportjának (szerepnevükön: Milos, Gazsi, Hanna, Petra, Karcsi, Ottó és Bori), s rajtuk keresztül szüleik, tanáraik generációjának, valamint a magyar társadalom, és annak kortárs politikai, gazdasági, kulturális kontextusának bemutatása ebben a rendkívüli krízishelyzetben sűríti össze a depresszióban, s egyben szórakozáskényszerben őrlődő ember letargikus állapotát, ami nemcsak egy világjárvány, hanem nagyobb távlatokban, a kapitalizmus rendszerének is sajátja. Mindig mindent meg akarunk adni magunknak, nem merünk/akarunk/tudunk unatkozni, és ettől az életünk kényszeressé válik. Úgy érezzük, minden percünket be kell osztanunk, különben senkik vagyunk. Ennek a riasztó és elgondolkodtató élethelyzetnek a felismerését-érzékelését számtalan megrázó és vicces variációban látjuk kibontakozni a drámában: hol egy-egy monológban, hol az irodalom érettségit megidéző rémálom-, vagy illegális házibuli-jelenetben, hol egy szexuális irányultságát elnyomni kényszerülő fiú szerelmes leveléből kihallva. A nyelvileg diverz, (pop)kulturális és aktuálpolitikai utalásokkal teli, formailag is sokszínű mű az alkotócsapat tehetségét dicséri, és azt az együttes, kollektív munkafolyamatot, amelynek során egy nyolc fős fiatal írócsapat mentorukkal együtt egy olyan szöveget hoztak létre, amely egy kommunikációs lehetőség, egyedi színházi nyelv és közösségi problémákat tárgyaló metódus is egyben. Több ilyen munkát a magyar színpadokra!”
Előadásfotók
A képeket készítette: Győri Aliz
Trailer
Kritika részletek
Ajánló
Ifjúsági dráma
A darab megírására megtörtént eset késztetett. “Más nem történt” – mondja a lány, akinek Sipos tanár úr csak a mellét fogta meg, miután megcsókolta.
Más nem történt – mondták a beavatott diákok Sipos tanár úr táborában, csupán egy nagy játék.
Más nem történt – mondja Sipos tanár úr, miután a botrányt elkerülendő közös megállapodással hirtelen elhagyta az iskolát. Utána már nem. “Utána benőtt a fejem lágya.”
Más nem történt, mert hallgattak a szülők, hallgattak a tanárok, hallgatott az iskola. Más nem történt aztán, csupán rémálmok, önértékelési zavar, sok évnyi pszichoanalízis. Sokaknak volt, van ilyen Sipos tanár ura.”Nem olyan nagy ügy.”
Más nem történt, mint hogy 25 évvel később egy újságíró végre megírta, mi is történt.
Főhőseink kamaszok. Ártatlan, csetlő-botló, hol félénk, hol kezdeményező, hol magányos nyakigláb gyerekek. Ébredező vágyakkal, első szerelmekkel. A szexuális felvilágosításnak szánt kiselőadásnál persze sokkal többet tudnak a témáról, mégis teljesen tapasztalatlanok. El-eltévednek az érzelmek labirintusában, de nem restek újra elindulni, s lassan mintha közelednének is egymáshoz. Flórián tanár úr készségesen segít. Lányoknak és fiúknak egyaránt. Hogy aztán egy-egy kedvenccel később négyszemközt mi történik, azt mi sem látjuk. Mondhatjuk tehát mi is: más nem történt.
Szereposztás, alkotói stáb
5 felnőtt szerep és 8 diák szerep
Flórián tanár úr, fizika-torna szakos tanár
H. Szabó Kamilla, Viola édesanyja
Mezei Hajnalka, Virág édesanyja
Mezei Sándor, a férje, Virág édesapja
Laska Boglárka, Bálint édesanyja
Az osztály:
Fenyő Bence
Garai Gréta
Kardos Jázmin
Kende Áron
Kiss Rozi
Laska Bálint
Mezei Virág
Vogel Viola
Tóth Lili Mandula
A színdarab létrejöttét dramaturgként segítették:
Garai Judit, Hárs Anna és Merényi Anna
A darab megjelent lengyel fordításban a varsói Dialog folyóiratban, 2017., valamint a Pass Andrea drámái című kötetben, 2021. Selinunte Kiadó.
Előadásfotók
Kritika részletek
Ajánló
Ifjúsági előadás
A Mentőcsónak Egység és a FÜGE közös produkciója
Főszereplőnk, Kata, a 16 éves lázadó kamasz, szülei válását követően a korábbi gazdag környezetből egy lakótelepre kerül, ahol számára ellenséges fiatalok élnek. Kiderül, hogy az eleinte ijesztő srácok bármikor bármiben segítenek a családfő nélkül maradt lánynak. A sorsában rokon, érzelmileg sebzett három fiatal egymásra talál. Együtt növesztik fékezhetetlen haraggá sérelmeiket, és keresik azok irracionális célpontjait. A harc az ellenség ellen egyre durvább eszközöket követel, amit úgy tűnik, már a szülők sem képesek megállítani.
Szereposztás, alkotói stáb
Szerepek:
Kata (16 éves)
Anya (Ági)
Apa (Miklós)
Robi (18 éves)
Áron (20 éves)
Szereplők:
Sztarenki Dóra
Szamosi Zsófia
Kovács Lehel
Porogi Ádám
Hajduk Károly
Drámapedagógus: Takács Gábor
A rendező munkatársai: Sápi Dalma, Tési Dóra
Író, rendező: Pass Andrea
Az előadás hossza: 90 perc (+ 45 perc beszélgetés diák nézőinkkel)
Az előadást beválogatták az IETM művészeti programjába, és elnyerte a 8. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle fődíját ifjúsági kategóriában.
Ezzel a darabbal indította el 2019-ben színháznevelési programját a Szabadkai Színház Magyar Társulata, az ottani előadást beválogatták a X. Kaposvári Nemzetközi ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle versenyprogramjába, ahol elnyerte a Békés Pál-díjat, a legjobb szerzőnek járó elismerést.
Előadásfotók
A képeket készítette: Dömölky Dániel
Trailer
Kritika részletek
Ajánló
Kamasz átváltozástörténet 20 képben
Inspiráció, szövegrészletek: Franz Kafka
Koncepció: Garai Judit, Pass Andrea
A biológiában az imágó a kifejlett ivarérett szárnyas rovar neve. Az imágót a lárvalét előzi meg. A lárva a metamorfózissal fejlődő állatok átmeneti fejlődési alakja. Kafka ezt az intervallumot használja fel, amikor Gregor Samsa a lárva-létből rovarrá fejlődik Az átváltozásban, és ami az Imágó című darab inspirációja.
A tizenéves alakulóban van, páncélt növeszt, átváltozik, életkori sajátossága ez. A kamaszkor lehet a legcsodálatosabb, de lehet a legátkozottabb életszakasz is. A szorongás, a félelem, az önbizalomhiány, az önutálat, a depresszió és annak fizikai tünetei megnyomoríthatja a személyiség alakulását szolgáló éveket. A kamasz enyhébb vagy súlyosabb tünetekkel, de végigmegy ezen az átváltozáson. Máshogy kezd észlelni, máshogy lát, máshogy érez, fintorog a családi ebédnél és szívesebben eszik “mű” kaját, boldogan bújik el sötét helyeken, és fordít hátat az otthonos komfortnak, miközben lassan idegenné válik megszokott környezete, ahogy ő is egyre furcsább “alakot ölt” családja számára. A kamasz távolodik, de vajon ez az Ő elidegenedése, vagy inkább a környezete értetlenségéről van szó?
Az Imágó című előadás kamaszokról szól felnőtteknek és fordítva.
Szereposztás, alkotói stáb
(15 szerep, akár 9 színésszel is megoldható)
Gregor Sámuel, Samu (17 éves)
Samu apja, Gábor
Samu anyja, Vera
Samu nővére, Klarissza (19 éves)
Samu húga, Lujza (11 éves)
Samu osztálytársa, Boti (17 éves)
Tanárnő; Várakozó nő; Boti anyja
Eladó; Edző; Orvos
Lány a dohányboltban; Lány a tornaszertárban (17 évesek)
Dia (17 éves)
Előadásfotók
A képeket készítette: Máthé András
Ajánló
Ifjúsági előadás
Z generációs paradigma
„Büszkék vagyunk, hogy miénk a világ? És ha a miénk, merre visszük tovább? Meddig bírjuk cipelni? Ha leejtjük, vajon összetörik vagy visszapattan, mint egy gumilabda? De mit tehetnék én, itt, egyedül, egy ilyen buborékba zárva?”
Mit jelent a bezártság, a szabadságvesztés azoknak a fiataloknak, akiknek az életében a világjárvány egyik pillanatról a másikra rombolta le az addig biztosnak hitt koordinátákat? darab szerzői maguk az érintettek, olyan érettségiző, vagy egyetemi éveiket kezdő fiatalok, akiket a pandémia életük talán legfontosabb időszakában állított meg, mégis számtalan lelki, érzelmi és mentális tapasztalattal gazdagodtak. A diákok az írás folyamata során egyre mélyebbre ástak, máskor borzongató magaslatokig merészkedtek, érzékenyen felmutatva generációjuk közérzetét. A jelenből visszatekintve a járvány pusztán apropóként szolgált, hogy a fiatalok kitárulkozhassanak: egy új paradigma mentén kirajzolódó világlátás ez, a társadalmi igazságtalanságokra, az emberi méltóságot sértő gesztusokra fájdalommal reagáló, egymásra óvón figyelő karakterekkel és törékeny sorsokkal. A jelenetekből Pass Andrea rendezett előadást, a szereplők részben maguk a szerzők, részben a DanteCasinoban is aktívan alkotó színészek.
Szereposztás, alkotói stáb
Írók:
Kiskos Bíborka, Gajda Anna, Nyári László, Papp Mátyás, Romvári Boldizsár, Terecskei Aliz, Tóth Kata, Tóth Klarissza
Játsszák:
Georgita Máté Dezső, Kenéz Ágoston, Martinkovics Máté, Gajda Anna, Nagy Rebeka, Papp Mátyás, Tóth Zsófia
Zene: Bartha Márk
Jelmez: Pető Kata
Videó: Karcis Gábor
Rendezőasszisztens: Vajdai Veronika
Művészeti konzulens, produkciós vezető: Szilágyi Mária
A darabot összeállította és rendezte: Pass Andrea
Az előadás plakátját tervezte: Tóth Kata
Az előadásfotókat készítette: Győri Aliz
Külön köszönet Hajdu Szabolcsnak és a Telexnek.
A felhasznált Telex-videó szerzője Földes András.
A SzínMűHely Produkció előadása
Garai Judit előszava a publikált drámához:
„A sokszerzős Hangosan lépek…-et 2021-ben a budapesti Három Hollóban mutatták be, és 2025-ig játszották nemcsak a fővárosban, hanem azon kívül is. Az előadás szereplői között vannak, akik fiatal, hivatásos színészek, ketten pedig a darabot írók közösségéből kerültek ki. Pass Andrea, az előadás rendezője a Színműhely Alapítvány és annak akkori kiváló vezetője, az azóta elhunyt Szilágyi Mária felkérésére tartott fiataloknak egy drámaíró kurzust 2018-ban. Ez olyan termékenynek bizonyult, hogy a csapattal alkotóközösségként folytatták a munkát, igaz, a későbbiekben online, hiszen a Covid miatti korlátozások csak ezt tették lehetővé. A workshopon részt vevő fiatalok szövegeit Pass mentorálta, majd szerkesztette, aki eddigi, rendkívül izgalmas, sokszínű írói-rendezői pályája során többször tanúbizonyságot tett pedagógiai érzékéről és a kollektív alkotási folyamatok iránti érzékenységéről. Kiskos Bíborka, Gajda Anna, Nyári László, Papp Mátyás, Romvári Boldizsár, Terecskei Aliz, Tóth Kata és Tóth Klarissza szövegei így a mostani online megjelenésnek és az egykori színházi bemutatónak köszönhetően máris belépnek egy dialogikus, nyilvános térbe, melyen keresztül – alkotóként és részben szereplőként – hallathatják hangjukat és reflektálhatnak saját élethelyzetükre, valóságukra, gondolataikra és az őket körülvevő világra. A fenti, önkényesen kiragadott idézet plasztikusan mutatja, hogy az elsőre esetleg pimfnek tűnő „generációs” problémák, kérdések hogyan tágulhatnak és tágulnak ki egy egész társadalmat érintő krízissé. A látszat ellenére tehát korántsem individuális, hanem rendszerproblémákkal szembesülünk, amelyeket nem az egyén gyógyításával, hanem a mélyebb, strukturális okok feltárásával és azok megváltoztatásával lehetne csak orvosolni. A brit kultúrakutatótól, Mark Fishertől kölcsönzött depresszív hedonizmus fogalma a darab esszenciája. A pandémia miatt bezárkózni kényszerült, érettségi előtt álló fiatalok csoportjának (szerepnevükön: Milos, Gazsi, Hanna, Petra, Karcsi, Ottó és Bori), s rajtuk keresztül szüleik, tanáraik generációjának, valamint a magyar társadalom, és annak kortárs politikai, gazdasági, kulturális kontextusának bemutatása ebben a rendkívüli krízishelyzetben sűríti össze a depresszióban, s egyben szórakozáskényszerben őrlődő ember letargikus állapotát, ami nemcsak egy világjárvány, hanem nagyobb távlatokban, a kapitalizmus rendszerének is sajátja. Mindig mindent meg akarunk adni magunknak, nem merünk/akarunk/tudunk unatkozni, és ettől az életünk kényszeressé válik. Úgy érezzük, minden percünket be kell osztanunk, különben senkik vagyunk. Ennek a riasztó és elgondolkodtató élethelyzetnek a felismerését-érzékelését számtalan megrázó és vicces variációban látjuk kibontakozni a drámában: hol egy-egy monológban, hol az irodalom érettségit megidéző rémálom-, vagy illegális házibuli-jelenetben, hol egy szexuális irányultságát elnyomni kényszerülő fiú szerelmes leveléből kihallva. A nyelvileg diverz, (pop)kulturális és aktuálpolitikai utalásokkal teli, formailag is sokszínű mű az alkotócsapat tehetségét dicséri, és azt az együttes, kollektív munkafolyamatot, amelynek során egy nyolc fős fiatal írócsapat mentorukkal együtt egy olyan szöveget hoztak létre, amely egy kommunikációs lehetőség, egyedi színházi nyelv és közösségi problémákat tárgyaló metódus is egyben. Több ilyen munkát a magyar színpadokra!”
Előadásfotók